Szerda reggel ötkor,

Ahogy a nap kezdődik

Csöndben becsukja ajtaját,

Otthagyja rövid levelét, reméli, eleget írt.

Lemegy a konyhába,

Megragadja zsebkendőjét,

Halkan elfordul a hátsó ajtó kulcsa,

Kilép az utcára, már szabad.

Ő (életünk nagyját neki adtuk)

Most elhagyja (életünket feláldoztuk)

Otthonát (megadtunk neki mindent, ami pénzért kapható)

Elhagyja otthonát, miután már olya sok éve elhagyta.

Apa horkol, míg felesége belebújik köntösébe,

Felveszi a levelet, mely ott fekszik.

Ott áll egyedül a konyha közepén,

Összeomlik, és férjének kiabál:

Papa, a kislányunk elment!

Hát nem gondolt ránk?

Hogy tehette ezt velem!

Ő (soha sem gondolunk magunkra)

Most elhagyja (Soha egy gondolat…)

Otthonát (keményen harcoltunk, hogy életünk megússza)

Elhagyja otthonát, miután már olya sok éve elhagyta.

Péntek reggel kilenckor

Randevúra vár, melyet

Egy motoros férfivel megbeszélt.

Ő (mi rosszat tettünk)

 Most éppen (nem tudtuk hogy rossz)

Szórakozik (a szórakozás az egyetlen dolog, a pénzért nem kapható)

Valami belül, amit évek óta visszautasított.

Elhagyja otthonát.