A világ legismertebb és a műfaj szempontjából legjelentősebb zenekara. Több könyvtárnyi anyagot írtak már össze róluk, megírták mindazt ami megtörtént és azt is ami csak megtörténhetett volna. Őszintén szólva igen nehéz a magunk szabta enciklopédikus keretek között maradva írni róluk. Olyan ez mintha Shakespeare életművét 30-40 mondatban intéznénk el, akkor amikor néhány kötet kellene. No de lássuk hogyan is alakult a Beatles életpályája, röviden. A banda Liverpoolban kezdete pályafutását. A kikötővárosba érkező tengerészek, üzletemberek jóvoltából pezsdült meg a popélet, miután az angol fiatalság megismerkedett az amerikai rock and roll és rythm and blues előadók lemezeivel. Az iskolatársakból és gyerekkori barátokból alakult The Silver Beatles a helyi sikerek után Hamburgba szerződött, ahol a kikötői negyed éjszakai klubjaiban játszottak napi 8-10 órát. A rendkívül megerőltető munka - a tagok saját bevallása szerint is - nagyon jó iskolának bizonyult, s megteremtette azokat az alapokat, melyeken a hatvanas évek elejétől a Beatles karrierje kibontakozott. Több hamburgi vendégszereplés után 1962-ben tértek vissza Liverpoolba, ahol az azóta lebontott Cavern klubban játszottak. Itt fedezte fel őket Brian Epstein, akinek lemezüzletében már érdeklődtek a Beatles egyik NSZK-ban készült felvétele a My Bonnie után. Időközben Sutcliffe megvált az együttestől (1962-ben agytumorban meghalt), a basszusgitáros posztot McCartney vette át, s hamarosan tagcsere következett be a dobos posztján is ahová Ringo Starr került. A hetvenes években az újságírók gyakran keresték meg a másodosztályú lebujokban fellépő Pete Bestet és tették fel neki a rutinszerű kérdést: "Milyen érzés elszalasztani a legnagyobb lehetőséget?!" , amire az ekkor már megtört és megsavanyodott zenész sohasem volt hajlandó válaszolni. Epstein, miután meghallgatta a zenekart, elvállalta menedzselésüket, s Londonban megpróbálta lemezszerződéshez juttatni őket. Több sikertelen próbálkozás után 1962-ben a Parlophone, és személy szerint George Martin producer látott fantáziát a zenekarban és kikérte őket a hamburgi lemezcégtől, amely könnyű szívvel mondott le róluk, még bánatpénzt sem követelt. Valószínűleg a második világháború óta ez volt Németország legnagyobb vesztesége. 1962 októberében készült első kislemezük, a Love Me Do az angol lista 17. helyére került fel, majd az ezt követő Please, Please Me már No 1. siker. Gyors egymásutánban további három kislemez: From Me To You, She Loves You, I Want To Hold Your Hand kerül az élre, s az év végén már egy új korszak kezdetéről, a beatlemaniáról beszélnek. Az utolsó angol siker révén 1964-től Amerika is megnyitja kapuit az új fenomén előtt, s hamarosan világszerte a Beatlesről, illetve a beatkorszakról beszélnek. 1964 első felében előfordult, hogy a toplista első helyein 5 Beatles dal szerepelt és további hét felvételük bekerült a Top 50-be, miközben a nagylemezek listáját is Beatles LP-k vezették. Első nagylemezeik 63-ban jelentek meg: Please Please Me és a With The Beatles. Mindkettő elsöprő siker. A Beatles sikere nyomán, angol beatzenekarok tucatjai keltek át az óceánon (Animals, Dave Clark Five, Kinks, Hollies, Rolling Stones, Herman's Hermits stb.) és valósították meg azt amit egyszerűen csak brit inváziónak szoktak nevezni, döntően befolyásolva és átalakítva nemcsak Amerika de az egész világ szórakoztatóiparát, zenéjét. A Beatles a rendszeresen kiadott lemezei mellett (1964 és 69 között a Penny Lane és a Strawberry Fields Forewer kivételével valamennyi felvételük az angol lista élére került) olyan nagyszerű, a Beatles hisztériát nagyban növelő filmekben játszott mint az A Hard Day's Night 1964-ben és a Help 1965-ben. 1965-ben munkásságuk elismeréseképpen, Wilson munkáspárti miniszterelnök javaslatára a királynőtől lovagi címet kaptak. Ebben az évben pályájukon markáns fordulat következett be, megjelenik a Rubber Soul című album amely zeneileg egy más, addig ismeretlen Beatlest mutat be. A korai Chuck Berry, Carl Perkins, Buddy Holly dalok után, eltávolodva a rock and rolltól, összetettebb, az üzleti szempontokat kevésbé figyelembevevő zenét produkálta. Ennek a zenei korszaknak a csúcsa a Revolver című album amely a kritikusok szerint is a zenekar legjobb albuma. A korszak új zenei és eszmei irányzatait (pszichidelia, ragarock, Zen, flower-power) magába olvasztó új zenei világot alakítanak ki, amely ismét új korszakot nyit a műfaj történetében. A korongon természetesen megnyilvánul Lennon radikalizmusa és baloldali gondolkodása (két addíg megjelent könyvében In His Own Write és A Spaniard In The Works-ban ezeket már kifejtette), valamint az a keleti filozófia melyet a csapat Maharishi gurunál sajátít el Indiában. Ugyanennek a vonulatnak kiváló terméke a következő album is: Seargeant Pepper's Lonely Hearts Club Band. Mindeközben csak úgy ontják a No 1-es slágereket: Ticket To Ride, Paperback Writer, Eleanor Rigby, All You Need Is Love, Hey Jude. 1967-ben gyógyszertúladagolásban meghal Brian Epstein, s a zenekar tagjai meguk veszik kézbe ügyeiket. Megalakítják az Apple vállalkozást, Magical Mystery Tour címmel tv-filmet készítenek, előadókat (Mary Hopkins, Badfinger, Jackie Lomax) menedzselnek. 1968-ban jelenik meg a dupla White Album, s vele egyidőben a Lady Madonna, amellyel ismét a rock alapokhoz térnek vissza. Többféle szempontból is korszakalkotónak számít a Yellow Submarine című rajzfilmjük, amelynek sikere azonban meg sem közelítí a korai Beatles filmekét. Ebben az időszakban a tagok között fokozatosan romlik a viszony, amiben az anyagiakon túl Lennon és McCartney házassága is közrejátszik. Mindketten külön utakon kezdenek járni, szóló lemezeiket készítgetik. Közben a világ figyelme Amerika felé terelődik ahol a hippi mozgalom és Woodstock vonják magukra a reflektorfényt. A Beatles befolyása és szerepe is csökken. Maguk a tagok is érzik ezt, akik azonban az új utakat más és más irányban keresik. Még megjelenik két utolsó albumuk, az Abbey Road és a Let It Be, de ezt követően a kiéleződött személyi és gazdasági ellentétek szétzilálják a formációt, amely 1970-ben felbomlott. A tagok szólóban folytatták pályájukat, s bár többször szóba került a Beatles újraegyesítése, a valóságban erre soha nem került sor. A rajongók ilyen típusú álmodozásának vetett véget az a merénylet mely 1980 december 8-án véget vetett John Lennon életének. Innentől kezdve a Beatles egy legenda, amely azért még szolgál meglepetésekkel, hiszen a sok kiadvány ellenére még mindig vannak ki nem adott felvételek. A Beatles egy csoda amely azonban az elődökből táplálkozott, ők összegezték és mondták ki a dolgok lényegét a megfelelő időben és megfelelő helyen. Igen a gyökerekből táplálkozott, az ősi bluesból, a rock and rollból, a hatvanas évek elején kialakult ezernyi liverpooli zenekar által kibocsájtott hangokból. Azt a tényt azonban senki nem vitathatja, hogy a Lennon-McCartney páros korunknak leginvenciózusabb, a maga műfajában forradalmi újításokat alkotó és legtermékenyebb szerzőkettőse volt, és marad még hosszú időn keresztül. Jó hír, hogy a Kossuth Kiadó gondozásában megjelent a Beatles Antológia, amely kiadvány hiánypótló a piacon.
|