A szavak elszállnak, mint

A véget nem érő eső egy papírpohárban.

Megcsúsznak, miközben megelőznek,

És a világegyetemen keresztül elillannak.

A bánat tavacskái, a boldogság hullámai

Sodródnak át nyitott elmémen,

Hogy birtokoljanak, és simogassanak.

Jai guru deva om

Semmi sem változtathatja meg a világom

Semmi sem változtathatja meg a világom

Semmi sem változtathatja meg a világom

Semmi sem változtathatja meg a világom

A megtört fény képei, melyek

Előttem táncolnak, mint millió szempár

Hívnak engem és eltűnnek a világegyetemben.

Gondolatok bolyonganak, mint

A nyughatatlan szél egy levelesládában.

Vakon bukfenceznek, amint

Elkészítik útjukat át a világegyetemen.

Jai guru deva om

Semmi sem változtathatja meg a világom

Semmi sem változtathatja meg a világom

Semmi sem változtathatja meg a világom

Semmi sem változtathatja meg a világom

A Föld nevető árnyainak hangjai

Kört alkotnak nyitott tekintetemen át,

Unszolnak és hívnak,

Végtelen, halhatatlan szerelem, mely

Körülöttem ragyog, mint millió nap,

Hív engem és eltűnik a világegyetemben.

Jai guru deva om

Semmi sem változtathatja meg a világom

Semmi sem változtathatja meg a világom

Semmi sem változtathatja meg a világom

Semmi sem változtathatja meg a világom